6. rész- Mit tehettem?, avagy tali Kentinnel

Este a bajommal aludtam el. Ámde szörnyű rémálmok helyett Kentint és Armint láttam. Köztük vergődtem, és... felébredtem. Magam sem értettem, hogy mi volt ez az egész. Furcsa volt. Kábultan a tükör elé kóvályogtam. Még egy félholtnál is rondább voltam. Hosszú, zöld loboncom összevissza vergődött, szemeim vörösek voltak. Íriszeim alatt táskák uralkodtak, az arcom holt sápadt volt. Így kell kezdeni a reggelt. Úgy döntöttem, hogy lefürdök, az felfrissít. 
Tíz percet álltam a zuhany alatt, majd kiléptem a kabinból. Miután a tükörbe néztem, már nem egy holtsápadt zombit, hanem egy üde csajt láttam. Igazam volt? Igazam volt. Feldobtam egy laza sminket, majd felöltöztem. Talán most nem nézek ki szörnyen. Levettem a PsP-met és a telómat töltőről. A PSP-met a táskámba süllyesztettem, a telefonomhoz pedig csatlakoztattam a fejhallgatómat, és feltettem a fejemre. Elkezdtem bömböltetni Horváth Tamást-tól az Emlékszem még júliusra-t. Így indultam a suliba. A reggelit megint halasztottam, és nagy ívben elkerültem a bátyámat. Lassan beértem a börtönömbe, és rögtön összefutottam egyik osztálytársammal, Lisanderrel. Levettem a fejhallgatómat. Kétségbe esett fejjel lépett mellém: 
- Szia, Gréta! Nem láttad a jegyzetfüzetemet? Megint elvesztettem.- csoda! Egy fiú emlékszik a nevemre? Ez most új. Hát, oké. 
- Persze, segítek. Nem tudod hol veszthetted el?- kérdeztem halkan.
- Nem tudom. Köszönöm! Én nézem a tornatermet és az öltözőket, tiéd az udvar és a kertészklub! 
- Értettem, főnök!- mosolyogtam Lisanderre. Olyan szép a szeme. Nekem miért nem olyan?  Az udvaron kezdek. Hát oké. Gondosan megnéztem a fűben, a fák tövében, átkutattam a padokat, a sulikapunál is megnéztem, a bejáratnál is. Egyszerűen nem találtam semmit. Lassan áttértem a kertész klubba. Ott összefutottam Jade-del, és elkezdte ecsetelni, hogy milyen precíz munka kell a növények gondozásához. Miután befejezte a kis előadását elkezdtem ott is keresni. Össze-vissza szaladgáltam, mint egy agyilag nullás, és kerestem a füzetet. Ott egy fa tövében meg is találtam azt a piszok füzetet. Belelapoztam. Tudom, hogy nem kéne, de kíváncsi vagyok. Elolvastam egy verset, ami iszonyatosan tetszett. Lassan kullogtam az udvar felé, ahol Lisander kétségbeesetten ült. 
- Hát már soha nem találom meg?- nyögte. 
- Nem... mert én már megtaláltam.- válaszoltam. 
A srác felkapta a fejét, és hálásan rám nézett, majd viharosan megölelt. Én azt sem tudtam hol vagyok, viktoriánus barátom egész megörült a dolgoknak. Vagy meg is őrült? Kipréselte belőlem a levegőt, majd távozott. Én is elkullogtam a terembe. Ott Rosa lépett mellém. 
- Úúú, jól kezdődik a reggeled?- kérdezte sunyi mosollyal. 
- Miért? 
- Lisander...- ennyit mondott, és a nyakamba ugrott. Semmit nem értettem. A sokatmondó beszélgetésünket a tanár zavarta meg. Rosa úgy döntött, hogy mellém ül. Elkezdtünk beszélgetni az órán. Ofőnk volt, ami senkit nem érdekelt. Kivéve Natanielt és Melody-t. Most, ahogy elnézem a szőke hercegünket, rájöttöm, hogy nem is olyan csúnya, sőt kifejezetten helyes. Rosalya, immáron legjobb barátnőm kihívás elé állított: rakjam top listába a pasikat. 
- Hát... A 9.:...- lázasan forgattam a fejemet, és keresgéltem.- Castiel. A 8. szerintem Dajan, 7. Jade, 6. Nataniel, 5. Dakota, 4. Lisander. A top három nálam: 3. Alexy, 2. Kentin és az 1. Armin.- Rosa teljesen ledöbbent, és huncutul mosolygott.
Rosalya nem volt hajlandó elmondani, mert neki csak Leigh kell. Hát, oké. A további beszélgetések unalmasan teltek. Barátnőm a divatról hablatyolt, utána Leigh volt a téma. Az óra unalmasan telt. Elővettem a PSP-met és játszani kezdtem. Sims-eztem, majd a játékomat a csengő zavarta meg. Lassan battyogtam kifelé, ahol Kentin támadott le.  
- Szia, mizu?- kérdezte smaragd szemű barátom.
- Semmis. Veled?   
- Nincs sok. Bocsánatot kérni jöttem. Jobban vagy? 
Értettem a célzást, és láttam rajta, hogy bántja a tegnapi kirohanásom. 
- Nem haragszok, nyugi.- mosolyogtam a srácra biztatóan.
- Akkor oké. Nincs kedved eljönni velem valahová suli után? Meginni valamit esetleg?- kérdezte, és láttam rajta hogy zavarban van. 
- Hát...- gondolkoztam el. Tuti nem randi. Baráti találka.- Miért is ne? 
- Oké, sulikapuban találkozunk.- és elviharzott. Én a szememmel Rosa-t kerestem, de Peggyre akadtam. Beszélgettünk egy keveset, és együtt mentünk órára. Igazán kedves, csak meg kell ismerni. Beültünk matekra. A tanár magyarázott mindenfélét, és rájöttem, hogy ebből egy kukkot sem értek. Hogy lehetek, ennyire hülye? 
Szünetben Alexy került, tehát a lányokkal lógtam. Fogalmam sincs mit árthattam a srácnak. Vagy csak szánalomból volt velem, aztán, hogy barátkozok már nem kellek neki? Nyelvtan után meg akartam tőle kérdezni, de amikor a közelébe értem elment. Iszonyatosan rosszul esett, hogy az itteni első barátom hátat fordít nekem. Egy ideig még néztem utána, aztán könnybe lábadt a szemem. Mit tehettem? Megtöröltem a szememet, és elindultam. Lehajtott fejjel sétáltam, aminek az eredménye egy ütközés lett. Ütközés, még hozzá szívem hercegével. A "találka" miatt a földre zuhantam. Armin egy dühös pillantást vetett rám, majd meg sem várva a bocsánatkérésemet, elment. Komolyan... mit tettem? Odamentem az első osztálytársamhoz akit megláttam. Ez Nataniel volt.
- Nataniel... Kérdezhetek valamit?- mondtam lehajtott fejjel. 
- Persze, mondd!- mosolygott a szőke hercegünk. 
- Tettem mostanában valami rosszat bárki ellen?
- Hát... én nem emlékszem ilyenre. Ez egy határozott nem. 
Bólintottam, majd elmentem. Beültem illemtanra, de nem tudtam figyelni. Csak néztem kifelé a fejemből. 
Szerencsémre a nap hamar eltelt. Sokat voltam a lányokkal, majd elindultam Kentinnel. 
- Hová menjünk?- kérdezte. 
- Nem tudom. Vadász les?- Kentin csak bólintott, és elindultunk. A Lesben szinte senki nem volt. Páran piáltak, páran csocsóztak, páran biliárdoztak. Nappali részegek. Soha nem szerettem. Kiültünk a teraszra, és rendeltünk. Barátom cappucino-t jómagam kávét rendeltem. Míg kihozták az italainkat beszélgettünk. Kentin elmesélte, hogy az apja vett neki egy motort. Rögtön felcsillantak a szemeim. Mindig is vágytam egy 500 köbcentis csodára. 
- Hűha.- ennyit mondott miután elmeséltem ezt neki. 
- Mi az?- kérdeztem. 
- Kevés olyan csaj van aki szeret motorozni. 
- Én egy csodás kivétel vagyok!- nevettem. Közben meghozták az italokat. Kentin állta az én részemet is. Estig ott beszélgettünk, majd elmentünk sétálni. Nagyon jól éreztem magam Kentin mellett. Jó kis baráti találkozó volt. Megköszöntem Kentinnek a délutánt. Ő hazakísért. 
- Nos... őőő... köszi mindent, holnap találkozunk.- nyögte ki. 
- I-inkább én köszönöm. Oké, szia! 
Sármos barátom megdobott egy mosollyal, majd elment. Egy darabig még néztem a srác távolodó alakját, majd bementem. Anya köszönt, és a bátyám akart kifaggatni.
- Semmi közöd hozzá. Éld az életed!- mondtam neki. A párizsi útja miatt még mindig haragudtam rá. Haragosan pillantott rám. Ennyit mondott: 
- Az utolsó két hetemen kerülni fogsz? 
- Pontosan!
Felmentem a szobámba. Összeszedtem a ruháimat, majd elmentem fürdeni. Álltam a zuhany alatt. Kentin nagyon rendes fiú. Helyes és aranyos. De... most miért gondolom így? Talán, mert mellette minden rosszat elfelejtek? Rossz... ó Alexy! Mondd el mit tettem ellened! 
Majd úgy döntöttem, hogy elég lesz a zuhanyzásból. Felvettem a pizsamámat a vízi szörnyes mamuszommal. Úgy néztem ki, mint egy kislány. Elindultam. A szobámba mentem, aztán meggondoltam magam. Jobb ötletem támadt. Fogtam magam, és felmásztam a tetőnkre. Mert mért ne? 
Kiültem, és elkezdtem gondolkozni. A cserepek hidegek voltak, és az idő sem volt másképp. Felhúzott lábakkal ültem, és bambultam ki a fejemből. Kentin... Csak ő járt a fejemben. Egy ideig tetszett a gondolat,majd elkezdtem izgulni. Mi van, ha Armin csak egy fellángolás volt? De akkor miért? Miért motoszkál ő is a fejemben?
Egy ideig ültem még, majd lefeküdtem aludni. 

***KENITN SZEMSZÖG*** 
Gréti... Iszonyatosan jól éreztem magam vele. Talán legközelebb... talán legközelebb is eljön velem? Hiú álmok ezek csupán... Vagy mégsem?